ANDACHTEN FÜR JEDEN TAG: DEUTSCH-UNGARISCH-RUMÄNISCH-07:01:2026

ANDACHTEN FÜR JEDEN TAG: DEUTSCH-UNGARISCH-RUMÄNISCH

<<Alle aber ergriffen Sosthenes, den Vorsteher der Synagoge, und schlugen ihn vor dem Richterstuhl; und Gallion bekümmerte sich nicht um dies alles>>. Apostelgeschichte 18,17

Die Misshandlung des Sosthenes.

Eine recht wüste Szene, die trotz allem zum Gegenstand unserer Erbauung werden kann. Der Wortführer jener Ankläger des Paulus erhält von den Zuschauern der Gerichtsverhandlung eine Tracht Prügel.

Nicht zur Stillung einer Neugier, nicht zur Erregung einer ungöttlichen Leidenschaft, sondern zum Spiegel unseres eigenen bösen Herzens wollen wir dieses Bild näher ansehen, indem wir die Schuld des Sosthenes und seines Anhangs, die Schuld der Griechen und die Schuld des Gallion an diesem Vorkommnis erwägen.

1. Die Schuld des Sosthenes.

Zuerst war Sosthenes selbst Schuld an dem, was ihn hier traf. Er war Anführer der Feinde des Evangeliums gewesen. Er vertrat die Leute, welche sicherlich wünschten, dass Paulus wie dort in Philippi (16, 22) misshandelt würde. Das war unrecht. Sosthenes musste die gerechte Strafe für das gehässige Vorgehen der Judenschaft gegen Paulus an seinem Leibe zu fühlen bekommen.

Der Anblick dieses geschlagenen Synagogenvorstehers soll denjenigen zur Warnung dienen, die heute noch eine feindliche Stellung gegen GOTTES Wort einnehmen. Es kommt einmal die Stunde, wo das Böse, das sie den Jüngern JESUS CHRISTUS wünschten oder antaten, sie selbst treffen wird (Prediger 10, 8; Sprüche 26, 27; Psalm 7, 16; Esther 7, 9. 10).

Es scheint übrigens, dass jene bittere Erfahrung jenem Sosthenes zum Segen wurde. Die meisten Ausleger nehmen an, dass der spätere Mitarbeiter des Paulus und Mitschreiber des 1. Korintherbriefes (<<Paulus und Bruder Sosthenes>>, 1. Korinther 1, 1) eben dieser frühere Wortführer der Feinde gewesen ist, der sich demnach später ganz dem Christentum zuwandte. Wohl allen, die sich durch gründliche Enttäuschungen zur Umkehr auf den rechten GÖTTLICHEN Pfad leiten lassen.

2. Die Schuld der Griechen.

Die Griechen ließen hier einer längst vorhandenen Abneigung gegen die Juden die Zügel schiessen. Sie bemerkten wohl einen gewissen Unwillen bei dem Landvogt, der erst durch eine recht deutliche Sprache die Juden zum Weggehen bewegen konnte (Vers 16). Diesen Zeitpunkt hielten sie für geeignet, um ihren Hass an einem Vertreter dieser Nation auslassen zu können.

Diese auf Sosthenes losschlagenden Griechen erinnern uns an manche ungöttlichen, gehässigen Gefühlswallungen, die sich in unserem eigenen Herzen beim Anblick gewisser fremder Völker regen, die nicht nach unserem deutschen Geschmack sind. Für Jünger JESUS ziemt es sich aber nicht, die Abneigung gegen irgendein Volk der Erde Raum zu geben im Herzen. Lasst uns nie jenen Griechen ähnlich werden, auch nicht in unserem Herzen (5. Mose 10, 18. 19; 24, 17 - 22).

3. Die Schuld des Gallion.

Dieser drückte beim Anblick jener Misshandlung ein Auge zu. Einerseits mochte er selbst den Juden nicht sehr gewogen sein, andererseits mochte er die Gunst der Griechen gewinnen wollen, indem er ihnen dies durchgehen ließ. Auf alle Fälle handelte dieser sonst wohl edel denkende und gerechte Beamte in diesem Stück falsch. Die rohe Behandlung des Sosthenes war ungesetzlich.

Wenn ein Beamter in hoher, leitender Stellung in seiner nächsten Nähe Übertretungen des Gesetzes duldet, so schwächt er damit das Ansehen der Gesetze, für deren Geltung er Sorge zu tragen hat.

Lasst uns für die Obrigkeit bitten, dass sie vor diesem Fehler bewahrt werde.

Die Schwäche des Gallion findet sich übrigens auch bei manchen Eltern und Erziehern wieder, welche vor ihren Augen manches geschehen lassen, wogegen einzuschreiten sie die unbedingte Pflicht hätten. Lasst uns also nicht über Gallion richten, wenn wir selbst in seinen Fehler hineingeraten.

Autor: Alfred Christlieb (* 26.02.1866; † 21.01.1934) deutscher Theologe

JESUS CHRIST IS LORD!!! - SOLI DEO GLORIA!!! 

ÁHÍTATOK MINDEN NAPRA: NÉMETÜL-MAGYARUL-ROMÁNUL

<<A görögök pedig mindnyájan Sosthenest, a zsinagógának fejét megragadván, verik vala a törvényszék előtt; de Gallió velök semmit sem gondola>>. ApCsel 18:17

Szósztenész bántalmazása.

Egy igazán vad jelenet, amely mindenek ellenére épülésre adhat okot. Pál vádlóinak szóvivője megverést kap a nézőktől a tárgyaláson.

Nem a kíváncsiság kielégítése, nem az ISTEN-telen indulatok felkorbácsolása, hanem saját gonosz szívünk tükörképeként vizsgáljuk meg ezt a jelenetet közelebbről, figyelembe véve Szósztenész és követői, a görögök és Gallion bűnösségét ebben az incidensben.

1. Szósztenész bűnössége.

Először is, maga Szósztenész volt a hibás azért, ami vele történt. Ő volt az Evangélium ellenségeinek vezetője. Azokat képviselte, akik kétségtelenül azt kívánták, hogy Pállal is úgy bánjanak, mint ahogy Filippiben történt (16:22). Ez igazságtalan volt. Szószthenésznek első kézből kellett megtapasztalnia a Zsidók Pál elleni gyűlöletkeltéseiért járó jogos büntetést.

Ennek a megvert Zsinagógai vezetőnek a látványa figyelmeztetésül szolgálhat azok számára, akik ma is ellenségesen viszonyulnak ISTEN Igéjéhez. Eljön az idő, amikor az ÚR JÉZUS KRISZTUS Tanítványaira kívánt vagy rájuk mért gonoszság rájuk is vonatkozik (Prédikátor 10:8; Példabeszédek 26:27; Zsoltárok 7:16; Eszter 7:9, 10).

Úgy tűnik, mellesleg ez a keserű tapasztalat Áldássá vált Szószthenész számára. A legtöbb értelmező feltételezi, hogy Pál későbbi munkatársa és az 1Korinthus társszerzője (<<Pál és Szószthenész testvér>>, 1Korinthus 1:1) valóban az ellenségek korábbi szóvivője volt, aki később teljesen átvette a Kereszténységet. Boldogok mindazok, akik mély csalódáson keresztül engedik, hogy bűnbánatra és ISTEN igaz útjára térjenek.

2. A görögök bűntudata.

A görögök itt szabad utat engedtek a Zsidókkal szembeni régóta fennálló ellenségeskedésnek. Valószínűleg észrevettek egyfajta neheztelést a kormányzóban, aki csak meglehetősen erőteljes szavakkal tudta rávenni a Zsidókat a távozásra (16. vers). Alkalmasnak tartották ezt a pillanatot arra, hogy gyűlöletüket e nemzet képviselőjén szabadítsák fel.

Ezek a görögök, akik megtámadták Szószthenészt, néhány ISTEN-telen, gyűlölködő érzésre emlékeztetnek minket, amelyek a szívünkben is felkavarnak bizonyos idegen népek láttán, akik nem illenek a német ízlésünkhöz. De az ÚR JÉZUS Tanítványaihoz nem illik, hogy ellenszenvet tápláljanak a földön bármely nép iránt. Soha ne váljunk olyanokká, mint ezek a görögök, még a szívünkben sem (5Mózes 10:18-19; 24:17-22).

3. Gallion bűne.

Szemet hunyt e rossz bánásmód felett. Egyrészt ő maga talán nem volt túl jó véleménnyel a Zsidókról; másrészt talán a görögök kegyeit akarta elnyerni azzal, hogy hagyja, hogy megússzák. Mindenesetre ez az egyébként nemes lelkű és igazságos tisztviselő helytelenül járt el ebben a kérdésben. Szoszthenész brutális bánásmódja törvénytelen volt.

Amikor egy magas rangú tisztviselő a közvetlen környezetében eltűri a törvények megsértését, azzal gyengíti azoknak a törvényeknek a tekintélyét, amelyek betartásáért felelős.

Imádkozzunk a Hatóságokért, hogy megkíméljék őket ettől a hibától.

Egyébként Gallion gyengesége egyes szülőkben és nevelőkben is megtalálható, akik hagyják, hogy a szemük láttára történjenek olyan dolgok, amelyek ellen abszolút kötelességük közbelépni. Ezért ne ítéljük el Galliont, amikor mi magunk is áldozatul esünk a hibájának.

Szerző: Alfred Christlieb (1866. február 26. – 1934. január 21.), német teológus

JESUS CHRIST IS LORD!!! - SOLI DEO GLORIA!!! 

DEVOȚIUNI ZILNICE: GERMANĂ-MAGHIARĂ-ROMÂNĂ

<<Atunci au pus toţi mâna pe Sosten, fruntaşul sinagogii, şi-l băteau înaintea scaunului de judecată, fără ca lui Galion să-i pese>>. Faptele Apostolilor 18:17

Mulțumirea lui Sosten.

O scenă cu adevărat sălbatică, care, în ciuda tuturor lucrurilor, poate fi o sursă de edificare. Purtătorul de cuvânt al acuzatorilor lui Pavel primește bătaie din partea spectatorilor la proces.

Nu pentru a satisface curiozitatea, nu pentru a stârni patimi nelegiuite, ci ca o oglindă a propriilor noastre inimi păcătoase, să examinăm mai atent această scenă, luând în considerare vinovăția lui Sosten și a urmașilor săi, vinovăția grecilor și vinovăția lui Galion în acest incident.

1. Vinovăția lui Sosten.

În primul rând, Sosten însuși a fost de vină pentru ceea ce i s-a întâmplat. El fusese conducătorul dușmanilor Evangheliei. El i-a reprezentat pe cei care, fără îndoială, își doreau ca Pavel să fie maltratat așa cum a fost în Filipi (16:22). Acest lucru a fost nedrept. Sostene a trebuit să simtă direct pedeapsa dreaptă pentru acțiunile pline de ură ale Evreilor împotriva lui Pavel.

Vederea acestui conducător de Sinagogă bătut ar trebui să servească drept avertisment pentru cei care încă au o poziție ostilă față de Cuvântul lui DUMNEZEU astăzi. Va veni vremea când răul pe care și l-au dorit sau l-au provocat ucenicilor lui ISUS HRISTOS li se va abate (Eclesiastul 10:8; Proverbe 26:27; Psalmul 7:16; Estera 7:9, 10).

Se pare, întâmplător, că această experiență amară a devenit o Binecuvântare pentru Sostene. Majoritatea interpreților presupun că cel care a colaborat ulterior al lui Pavel și coautor al cărții 1 Corinteni (<<Pavel și fratele Sostene>>, 1 Corinteni 1:1) a fost într-adevăr acest fost purtător de cuvânt al dușmanilor, care mai târziu a îmbrățișat pe deplin Creștinismul. Fericiți sunt toți cei care se lasă conduși la pocăință și pe adevărata cale a lui DUMNEZEU printr-o dezamăgire profundă.

2. Vinovăția grecilor.

Grecii de aici au dat frâu liber unei animozități de lungă durată față de Evrei. Probabil că au observat un anumit resentiment la guvernator, care a reușit să-i convingă pe Evrei să plece doar printr-un limbaj destul de puternic (versetul 16). Au considerat acest moment oportun pentru a-și dezlănțui ura asupra unui reprezentant al acestei națiuni.

Acești Greci care l-au atacat pe Sosten ne amintesc de unele sentimente neevlavioase și pline de ură care se stârnesc în inimile noastre la vederea anumitor Popoare străine care nu se potrivesc gusturilor noastre germane. Dar nu este potrivit ca ucenicii DOMNULUI ISUS să nutrească aversiune față de niciun Popor de pe pământ. Să nu devenim niciodată ca acei Greci, nici măcar în inimile noastre (Deuteronom 10:18-19; 24:17-22).

3. Vinovăția lui Galion.

El a închis ochii la acest tratament nedrept. Pe de o parte, este posibil ca el însuși să nu fi fost foarte bine dispus față de evrei; pe de altă parte, este posibil să fi vrut să câștige favoarea grecilor lăsându-i să scape nepedepsiți. În orice caz, acest funcționar altfel nobil și drept a acționat greșit în această chestiune. Tratamentul brutal aplicat lui Sostene a fost ilegal.

Când un oficial de rang înalt tolerează încălcări ale legii în imediata sa vecinătate, el slăbește autoritatea chiar a legilor pe care este responsabil să le aplice.

Să ne rugăm pentru autorități, ca acestea să fie cruțate de această eroare.

De altfel, slăbiciunea lui Gallion se regăsește și la unii părinți și educatori care permit ca lucrurile să se întâmple chiar sub ochii lor, lucruri împotriva cărora au datoria absolută să intervină. Prin urmare, să nu-l judecăm pe Gallion atunci când noi înșine cădem pradă erorii sale.

Autor: Alfred Christlieb (26 februarie 1866 – 21 ianuarie 1934), teolog german

JESUS CHRIST IS LORD!!! - SOLI DEO GLORIA!!!