ANDACHTEN FÜR JEDEN TAG: DEUTSCH-UNGARISCH-RUMÄNISCH-23:09:2025

ANDACHTEN FÜR JEDEN TAG: DEUTSCH-UNGARISCH-RUMÄNISCH 

<<und sprachen: Männer, warum tut ihr dieses? Auch wir sind Menschen von gleichen Empfindungen wie ihr und verkündigen euch, dass ihr euch von diesen nichtigen <<Götzen bekehren sollt zu dem lebendigen GOTT, welcher den Himmel und die Erde und das Meer gemacht hat und alles, was in ihnen ist>>; Apostelgeschichte 14,15

Der Unterschied zwischen des Herodes und der Apostel Stellung zur Menschenvergötterung.

Unsere Textworte stellen zwei Menschenvergötterungen nebeneinander. Hier wurde Herodes bei einer Ansprache an das Volk vergöttert, dort widerfuhr den Aposteln dasselbe nach der Heilung des Lahmen in Lystra. Es ist lehrreich, die verschiedene Stellung, die hier und dort eingenommen wurde, näher ins Auge zu fassen. Welch ein Unterschied zwischen dem Verhalten des stolzen Herrschers und dem der demütigen Knechte JESUS!

1. Verschieden war schon die Entstehung der Menschenvergötterung in beiden Fällen. Herodes hatte es absichtlich darauf angelegt, vom Volk bewundert und angestaunt zu werden Schon das herrliche Gewand, das besonders erwähnt wird, diente diesem Zweck. Den Aposteln aber widerfuhr solche Ehrung ganz gegen ihren Willen. Sie hatten in der Arbeit nur GOTTES Ehre und die Anerkennung seines Wortes gesucht. Und doch kam diese Vergötterung.

2. Herodes ließ sich diese Vergötterung gefallen, er nahm die Ehre an. Die Apostel aber wehrten sich dagegen und suchten solch törichtes Ansinnen mit aller Macht zu verhindern.

3. Bei Herodes war es der HERR, der die Schwachheit und Ohnmacht des stolzen Königs offenbar machte, indem er ihn auf schreckliche Weise hinwegraffte. Die Apostel aber <<richteten sichselbst>(1. Korinther 11, 31), indem sie ihre Schwachheit vor allem Volk laut bekannten.

Wehe denen, die danach trachten, Ehre von Menschen zu bekommen, sie gerne annehmen und nicht zurückweisen wollen! Sie werden einst mit Schanden bestehen (Matthäus 23, 5 - 12; Psalm 73, 7 - 9. 17 - 20; Daniel 4, 25 ff.; Jesaja 10, 5 - 19 ; Apostelgeschichte 8, 9 - 11. 20 - 24). Wohl denen, die allein GOTTES Ehre suchen, ungebührliche Erhebung ihrer eigenen Person nicht dulden. Sie wird GOTT zu Ehren bringen (Daniel 12, 2. 3; Psalm 73, 24).

Autor: Alfred Christlieb (* 26.02.1866; † 21.01.1934) deutscher Theologe

JESUS CHRIST IS LORD!!! - SOLI DEO GLORIA!!! 

ÁHÍTATOK MINDEN NAPRA: NÉMETÜL-MAGYARUL-ROMÁNUL

<<És [ezt] mondván: Férfiak, miért mívelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élő ISTENHEZ térjetek, Ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat>>: ApCsel 14:15

Heródes és az Apostolok álláspontja közötti különbség az ember istenítésével kapcsolatban.Szövegünk az emberi istenítés két formáját állítja szembe egymással. Az egyik esetben Heródest istenítették a néphez intézett beszéd során; egy másikban ugyanez történt az Apostolokkal, miután meggyógyították a Lisztrai sántát. Tanulságos közelebbről megvizsgálni az egyes esetekben képviselt különböző álláspontokat. Micsoda különbség van a büszke uralkodó és az ÚR JÉZUS alázatos szolgáinak viselkedése között!

1. Az emberi istenítés eredete mindkét esetben eltérő volt. Heródes szándékosan arra törekedett, hogy a nép csodálja és ámulja. Még a pompás palást is, amelyet különösen említenek, ezt a célt szolgálta. Az Apostolok azonban teljesen akaratuk ellenére kapták meg ezt a tiszteletet. Csak ISTEN Dicsőségét és az Ő Igéjének elismerését keresték munkájukban. És mégis elérkezett ez a bálványozás.

2. Heródes eltűrte ezt a bálványozást, és elfogadta a megtiszteltetést. Az Apostolok azonban ellenálltak neki, és minden erejükkel megpróbálták megakadályozni az ilyen ostoba kísérleteket.

3. Heródes esetében az ÚR volt az, aki feltárta a büszke király gyengeségét és tehetetlenségét azzal, hogy szörnyű módon lesújtotta. Az apostolok azonban <<elítélték magukat>> (1Korinthus 11:31), hangosan megvallva gyengeségüket az egész tömeg előtt.

Jaj azoknak, akik emberektől akarnak tiszteletet kapni, de készségesen fogadják el, és nem utasítsák el! Egy napon szégyennel fognak szembesülni (Máté 23:5-12; Zsoltárok 73:7-9, 17-20; Dániel 4:25kk.; Ézsaiás 10:5-19; ApCsel 8:9-11, 20-24). Boldogok, akik egyedül ISTEN dicsőségét keresik, és nem tűrik az indokolatlan önfelmagasztalást. Ez dicsőséget szerez ISTENNEK (Dániel 12:2, 3; Zsoltárok 73:24).

Szerző: Alfred Christlieb (* 1866. február 26.; † 1934. január 21.) német teológus

JESUS CHRIST IS LORD!!! - SOLI DEO GLORIA!!! 

DEVOȚIUNI ZILNICE: GERMANĂ-MAGHIARĂ-ROMÂNĂ

<<Oamenilor, de ce faceţi lucrul acesta? Şi noi suntem oameni de aceeaşi fire cu voi; noi vă aducem o veste bună, ca să vă întoarceţi de la aceste lucruri deşarte la DUMNEZEUL cel Viu, care a făcut cerul, pământul şi marea şi tot ce este în ele>>. Faptele Apostolilor 14:15

Diferența dintre pozițiile lui Irod și ale Apostolilor cu privire la îndumnezeirea ființelor umane.

Textul nostru juxtapune două forme de îndumnezeire umană. Într-un caz, Irod a fost îndumnezeit în timpul unui discurs adresat poporului; în altul, același lucru s-a întâmplat cu apostolii după ce l-au vindecat pe șchiop din Listra. Este instructiv să privim mai atent diferitele poziții adoptate în fiecare caz. Ce diferență între comportamentul conducătorului mândru și cel al slujitorilor umili ai DOMNULUI ISUS HRISTOS!

1. Originile îndumnezeirii umane au fost diferite în ambele cazuri. Irod intenționase în mod deliberat să fie admirat și uimit de Popor. Chiar și haina magnifică, care este menționată în special, a servit acestui scop. Apostolii, însă, au primit o astfel de onoare complet împotriva voinței lor. Ei căutaseră doar slava lui DUMNEZEU și recunoașterea Cuvântului Său în lucrarea lor. Și totuși, această idolatrizare a venit.

2. Irod a tolerat această idolatrizare și a acceptat onoarea. Apostolii, însă, i s-au împotrivit și au încercat cu toată puterea să prevină astfel de încercări nechibzuite.

3. În cazul lui Irod, DOMNUL ISUS a fost cel care a dezvăluit slăbiciunea și neputința regelui mândru, doborându-l într-un mod teribil. Apostolii, însă, <<s-au condamnat singuri>> (1 Corinteni 11:31) mărturisindu-și cu voce tare slăbiciunea în fața întregii mulțimi.

Vai de cei care caută să primească onoare de la oameni, o acceptă de bunăvoie și nu o resping! Într-o zi, ei se vor confrunta cu rușinea (Matei 23:5-12; Psalmul 73:7-9, 17-20; Daniel 4:25 și următoarele; Isaia 10:5-19; Faptele Apostolilor 8:9-11, 20-24). Fericiți sunt cei care caută numai Slava lui DUMNEZEU și nu tolerează o înălțare de sine nejustificată. Aceasta Îi va aduce onoare lui DUMNEZEU (Daniel 12:2, 3; Psalmul 73:24).

Autor: Alfred Christlieb (* 26 februarie 1866; † 21 ianuarie 1934) Teolog german

JESUS CHRIST IS LORD!!! - SOLI DEO GLORIA!!!