ANDACHTEN FÜR JEDEN TAG: DEUTSCH-UNGARISCH-RUMÄNISCH-28:07:2025

ANDACHTEN FÜR JEDEN TAG: DEUTSCH-UNGARISCH-RUMÄNISCH

<<Er zog aber aus nach Tarsus, um Saulus aufzusuchen; und als er ihn gefunden hatte, brachte er ihn nach Antiochien>>. Apostelgeschichte 11,25

Ein göttlicher Ruf in die Arbeit

Wie wichtig ist doch im Reich GOTTES die Berufung der richtigen Männer an den richtigen Platz! Ein Missgriff hierin bringt oft großen Schaden. Hier haben wir einen Ruf in die GÖTTLICHE Weinbergsarbeit, der sich für alle späteren Zeiten als richtig bewährt hat.

1. Von wem dieser Ruf ausging.

Wer war es, der Saulus in die Arbeit nach Antiochien berief? In unserer Zeit glaubt mancher junge Christ das Recht zu haben, diesen oder jenen REICHSGOTTESARBEITER, Prediger oder Evangelisten zu einem Dienst, zum Abhalten von Versammlungen und dergleichen berufen zu dürfen. Durch solch eigenmächtiges Handeln entsteht oft allerlei Verwirrung. Bei diesem GÖTTLICHEN Ruf in unserem Text war es nicht ein beliebiges Gemeindeglied, welches Saulus nach Antiochien rief, sondern der von GOTT beglaubigte und von allen anerkannte Führer Barnabas, der Vertreter und Beauftragte der Muttergemeinde von Jerusalem. Er berief Saulus. Seinen Ruf konnte der treue Zeuge von Tarsus als GOTTES Ruf annehmen. Es gilt in vielen Fällen zu prüfen, ob der, welcher einen Prediger herbeiruft, ein solches Recht zu diesem Schritt hat wie Barnabas (1. Thessalonicher 5, 12; 1. Korinther 16, 15.16).

2. An wen dieser Ruf sich wandte.

Wen berief Barnabas ? Das große Bedürfnis nach reichlicher Wortverkündigung in Antiochien veranlasste ihn nicht zu übereilter Berufung irgendeines beliebigen Bruders. Er rief Saulus, den er von früherer Zeit her genau kannte. Von der Echtheit und Gründlichkeit der Bekehrung dieses Mannes war er überzeugt. Er wusste auch, dass derselbe Gaben für solche Mitarbeit besass (Kap. 9, 20-22.27.28). Vor allen Dingen hatte er gemerkt, dass Saulus ein demütiger Bruder war, der sich nicht eigenmächtig zum Dienst und zur Mitarbeit vordrängte, sondern sich von den Brüdern willig zurückstellen ließ und geduldig warten konnte, bis GOTT ihn wieder in die Arbeit rief (Apostelgeschichte 9, 29.30).

Bei der Berufung solcher Männer wird man nicht leicht einen Missgriff tun (2. Timotheus 2, 2; Apostelgeschichte 16, 2.3).

3. Zweck und Ziel des Rufes:

Die Unterweisung der Gemeinde Antiochien.

Barnabas wusste, dass die neugeborenen Kindlein Nahrung und Pflege bedurften (1. Petrus 2, 2). Große Scharen waren ja durch das Zeugenwort jener Flüchtlinge zum HERRN geführt worden (Vers 21). Diese jungen Christen brauchten die Milch und Speise des Wortes Gottes. Sollten sie innerlich wachsen und zunehmen, sollten sie befestigt, gegründet und gegen allerlei Gefahren gewappnet werden, so war Belehrung nötig. Es galt, sie in das Wort des HERRN einzuführen und in demselben zu gründen.

Zu dieser wichtigen Arbeit rief Barnabas Saulus herbei und trieb sie mit ihm gemeinsam ein ganzes Jahr. Solche Arbeit der Belehrung, des Pflegens und Säugens der jungen geistlichen Kinder mag nach außen nicht so in die Augen fallen und erfolgreich erscheinen wie der erste Zeugendienst jener Flüchtlinge, der viele zum Glauben brachte. Aber er ist nicht weniger wichtig.

Auch heute noch gilt es, nach Zeiten großer Erweckung und Bewegung stillere Zeiten der Belehrung und Vertiefung folgen zu lassen, damit die gewonnenen Seelen weiterkommen und ihr Wachstum gesund sei (Kolosser 1, 11; 3, 16; 2. Petrus 3, 18; Sprüche 9, 9).

Autor: Alfred Christlieb (* 26.02.1866; † 21.01.1934) deutscher Theologe

JESUS CHRIST IS LORD!!! - SOLI DEO GLORIA!!! 

ÁHÍTATOK MINDEN NAPRA: NÉMETÜL-MAGYARUL-ROMÁNUL

<<Elméne pedig Barnabás Tárzusba, hogy felkeresse Saulust, és rátalálván, elvivé őt Antiókhiába>>. ApCsel 11:25

<<ISTENI hívás a munkára>>

Milyen fontos ISTEN Országában, hogy a megfelelő embereket hívják el a megfelelő helyre! Egy hiba ebben a kérdésben gyakran nagy kárt okoz. Itt egy olyan hívásról van szó, amely az ISTENI Szőlőskerti munkára szól, és amely minden későbbi időkre vonatkozóan helyesnek bizonyult.

1. Kitől jött ez a hívás.

Ki hívta el Sault, hogy Antiókhiában dolgozzon? Korunkban sok fiatal Keresztény úgy gondolja, hogy joga van ezt vagy azt a Királyság-munkást, prédikátort vagy evangélistát elhívni egy szolgálatra, gyűlések tartására és hasonlókra. Az ilyen önkényes cselekedetek gyakran mindenféle zavart okoznak. Ebben az ISTENI hívásban a szövegünkben nem akármelyik Egyháztag hívta el Sault Antiókhiába, hanem Barnabás, az ISTENILEG felhatalmazott és egyetemesen elismert vezető, a Jeruzsálemi Anyaegyház képviselője és megbízottja. Ő hívta Sault. A tárzusi hűséges tanú elfogadhatta hívását Isten hívásaként. Sok esetben fontos megvizsgálni, hogy vajon az, aki elhív egy prédikátort, ugyanolyan joggal rendelkezik-e ehhez a lépéshez, mint Barnabás (1Thesszalonika 5:12; 1Korinthus 16:15, 16).

2. Kinek szólt ez a hívás.

Kit hívott el Barnabás? Az antiókhiai bőséges prédikáció iránti nagy igény nem késztette arra, hogy elhamarkodottan elhívjon akármelyik testvért. Sault hívta el, akit már korábbi időkből jól ismert. Meggyőződve volt a férfi megtérésének hitelességéről és alaposságáról. Azt is tudta, hogy Saul tehetséggel rendelkezik az ilyen munkához (9. fejezet 20-22, 27, 28). Mindenekelőtt azt vette észre, hogy Saul alázatos Testvér, aki nem saját kezdeményezésére erőltette magát a szolgálatba és az együttműködésbe, hanem inkább készségesen hagyta, hogy a Testvérek félretegyék, és türelmesen várhatott, amíg ISTEN visszahívja a munkára (ApCsel 9:29, 30).

Az ilyen emberek elhívásában nem fogunk könnyen hibázni (2Timóteus 2:2; ApCsel 16:2, 3).

3. A elhívás célja és célkitűzése:

Az Antiókhiai Gyülekezet oktatása.

Barnabás tudta, hogy az újszülött csecsemőknek táplálékra és gondoskodásra van szükségük (1Péter 2:2). Nagy tömegeket vezettek az ÚRHOZ ezeknek a menekülteknek a bizonyságtétele által (21. vers). Ezeknek a fiatal Keresztényeknek szükségük volt ISTEN Igéjének tejére és táplálékára. Ahhoz, hogy belsőleg növekedjenek és gyarapodjanak, hogy megerősödjenek, megalapozódjanak és felfegyverkezzenek mindenféle veszéllyel szemben, szükséges volt az oktatás. Szükséges volt bevezetni őket az ÚR Igéjébe, és abban megszilárdítani azt.

Barnabás elhívta Sault erre a fontos munkára, és egy egész éven át vele együtt vezette őket. A fiatal Lelki Gyermekek tanításának, gondozásának és táplálásának ilyen munkája kívülről talán nem tűnik olyan feltűnőnek vagy sikeresnek, mint a menekültek kezdeti bizonyságtétele, amely sokakat hitre vezetett. De nem kevésbé fontos.

Még ma is szükséges, hogy a nagy megújulás és mozgalom időszakait csendesebb, tanítással és elmélyüléssel teli időszakok kövessék, hogy a megnyert lelkek fejlődhessenek és egészségesen növekedhessenek (Kolossé 1:11; 3:16; 2Péter 3:18; Példabeszédek 9:9).

Szerző: Alfred Christlieb (* 1866.02.26.; † 1934.01.21.) német teológus

JESUS CHRIST IS LORD!!! - SOLI DEO GLORIA!!! 

DEVOȚIUNI ZILNICE: GERMANĂ-MAGHIARĂ-ROMÂNĂ

<<Barnaba s-a dus apoi la Tars, ca să caute pe Saul; Faptele Apostolilor 11:25

<<O chemare Divină la muncă>>

Cât de important este în Împărăția lui DUMNEZEU să cheme oamenii potriviți la locul potrivit! O greșeală în această chestiune aduce adesea mari daune. Aici avem o chemare la lucrarea divină în vie care s-a dovedit a fi corectă pentru toate timpurile ulterioare.

1. De la cine a venit această chemare.

Cine l-a chemat pe Saul să lucreze în Antiohia? În timpul nostru, mulți tineri creștini cred că au dreptul să cheme pe cutare sau cutare lucrător al Împărăției, Predicator sau Evanghelist la o slujire, să țină întâlniri și altele asemenea. Astfel de acțiuni arbitrare duc adesea la tot felul de confuzii. În această chemare Divină din textul nostru, nu orice membru al Bisericii l-a chemat pe Saul la Antiohia, ci Barnaba, liderul acreditat Divin și recunoscut universal, reprezentantul și împuternicitul Bisericii-mamă din Ierusalim. El l-a chemat pe Saul. Martorul credincios din Tars putea accepta chemarea sa ca fiind chemarea lui DUMNEZEU. În multe cazuri, este important să se examineze dacă cel care cheamă un predicator are același drept de a face acest pas ca și Barnaba (1 Tesaloniceni 5:12; 1 Corinteni 16:15, 16).

2. Cui i-a fost îndreptată această chemare.

Pe cine a chemat Barnaba? Marea nevoie de predicare abundentă în Antiohia nu l-a determinat să cheme în grabă orice frate. L-a chemat pe Saul, pe care îl cunoștea bine din vremuri mai vechi. Era convins de autenticitatea și temeinicia convertirii acestui om. Știa, de asemenea, că Saul poseda daruri pentru o astfel de lucrare (capitolul 9:20-22, 27, 28). Mai presus de toate, observase că Saul era un Frate smerit, care nu se împingea în slujire și cooperare din proprie inițiativă, ci se lăsa de bunăvoie dat la o parte de frați și putea aștepta cu răbdare până când DUMNEZEU îl chema înapoi la muncă (Faptele Apostolilor 9:29, 30).

Chemând astfel de oameni, nu se va greși ușor (2 Timotei 2:2; Faptele Apostolilor 16:2, 3).

3. Scopul și scopul chemării:

Instruirea bisericii din Antiohia.

Barnaba știa că nou-născuții aveau nevoie de hrană și îngrijire (1 Petru 2:2). Mulțimi mari fuseseră conduse la DOMNUL prin mărturia acelor refugiați (versetul 21). Acești tineri creștini aveau nevoie de laptele și hrana Cuvântului lui DUMNEZEU. Dacă voiau să crească și să se dezvolte în interior, dacă voiau să fie întăriți, stabiliți și înarmați împotriva tot felul de pericole, instruirea era necesară. Era necesar să fie introduși în Cuvântul DOMNULUI și să-l consolideze în el.

Barnaba l-a chemat pe Saul la această lucrare importantă și i-a condus împreună cu el timp de un an întreg. O astfel de lucrare de învățare, hrănire a tinerilor Copii spirituali s-ar putea să nu pară la fel de evidentă sau de reușită la exterior ca mărturia inițială a acelor refugiați, care i-a adus pe mulți la credință. Dar nu este mai puțin importantă.

Chiar și astăzi, este încă necesar să urmeze perioadele de mare renaștere și mișcare cu perioade mai liniștite de instruire și aprofundare, astfel încât sufletele câștigate să poată progresa, iar creșterea lor să fie sănătoasă (Coloseni 1:11; 3:16; 2 Petru 3:18; Proverbe 9:9).

Autor: Alfred Christlieb (* 26.02.1866; † 21.01.1934) Teolog german

JESUS CHRIST IS LORD!!! - SOLI DEO GLORIA!!!